Ez az egész úgy kezdődött, hogy új albérlő költözött a házba, ahol lakást béreltünk. Onnantól kezdve a ház elveszítette a csöndes és eldugott szerelmes galambfészek-jellegét. És ha már nem csöndes, akkor amúgy miért ilyen sötét? És miért pereg a vakolat? És amúgy miért fizetünk ennyi csillió-millió-billió pénzt egy zajos, sötét és dohos lakásra? Lépjünk le.
Ahha... csak akkor kezdhetjük megint a tortúrát. Albérletkeresők, pofátlanul semmitmondó hirdetések, kép nélküli képzelgések, 10.000 HUF-os rezsik - persze...
Aztán Máté felvetette, hogy mi lenne, ha mi adnánk fel hirdetést? Ez pedig beindította az én fantáziámat is. Elindult a bréjnsztorming, "beterítette a búzamezőket, és így lett a chocapic".
Ezt mondtátok utoljára: